Banán, de nem ehető. Mi az? – ismerd meg a beszédbanánt!
Az audiológiai rendelőbe lépve számos olyan kifejezéssel találkozhatunk, amelyet nem hallottunk még azelőtt, így érthető, ha elsőre nem értjük őket, vagy nem tudunk mit kezdeni velük. Ilyen lehet először, amikor decibelekben és hertzekben kezdik magyarázni, hogy mit hallunk vagy mit sem, van azonban egy mókás kifejezés is: a beszédbanán.
Elsőre furcsának hangozhat ez a szó, és rögtön egy nagy sárga banánt vizionalizálunk, és nem értjük, hogy lehet a beszédnek banánja, pedig valójában a hallásunk egy olyan megközelítéséről van szó, amivel könnyebben megérthetjük, mit is hallunk a világból.
Forrás: Pexels
Honnan ered ez a vicces név?
Az audiogram hálói, a hertzek és decibelek számai, és a berajzolt hallásgörbénk nem mond sokat számunkra, ilyenkor válik hasznossá, ha egy másik, szakavatatlan szemnek érthetőbb ábrával közelítjük meg hallásvizsgálatunk eredményét.
Ilyenkor láthatunk az audiogramon képeket: vonyító kutyát, síró babát, helikoptert, zongorát, telefont, fűnyírót, suttogó embereket a hálórács különböző részein elhelyezve.
Így mindjárt átláthatóbbá válik, hogy melyik hétköznapokban hallott hang melyik decibelen, melyik hertzen fekszik, és tisztábbá válik, milyen hangokat hallunk – illetve nem hallunk meg.
Ugyanígy nem csak a bizonyos hétköznapi hangokat, hanem a hallott betűket is el tudjuk helyezni az audiogramon. Ha ezt megtesszük, megkapjuk azt a hangtartományt az audiogramon, ami lefedi a beszédünkben használt frekvenciákat és decibeleket. Ha körbe rajzoljuk ezeket a bejegyzett hangokat, egy banán formát kapunk. Innen ered a beszédbanán név.
Mire jó a beszédbanán?
Ha összevetjük a hallásvizsgálat eredményét a beszédbanán tartományával, akkor képet kapunk arról, hogy a beszéd melyik hangjait nem értjük, vagy értjük nehezebben. Így könnyebben megértjük, miért nehezebb számunkra a beszédértés, illetve segíti a hallókészülék beállítását is.
A gyógypedagógusok, szurdopedagógusok is gyakran fordulnak a gyerekek beszédbanánjának értelmezéséhez, hogy képet kapjanak arról, hogy áll a gyermek hallása, milyen irányba érdemes elindulniuk a fejlesztésben, vagy hogy egyáltalán jól működik-e a gyermek hallókészüléke. Ehhez egy nagyon egyszerű, bárhol elvégezhető tesztet használnak: a Ling-tesztet.
Forrás: www.jtc.org
Mi az a Ling-teszt?
A Ling-teszt a beszédbanánokban megtalálható hat hanggal dolgozik: á, i, ú, s, sz, m. A gyógypedagógus a gyermek háta mögül mondja az egyes hangokat, és a gyermeknek vissza kell mondania, mit hallott. Ha hallja és jól megkülönbözteti ezeket a hangokat, akkor elmondhatjuk, hogy jól hallja a beszédhangokat, és jól meg tudja különböztetni azokat.
Forrás: azephallasert.hu
Ez elsőre nem tűnik túl bonyolultnak, vagy hasznosnak, pedig az egyes hangok fel nem ismerése és eltévesztése rengeteg dologról árulkodik. A hat hang mindegyike egy-egy frekvenciasávot képvisel:
- az “sz” a legmagasabb és halk hangunk,
- az “s” magas hang,
- az “i” szintén magas, de jobban hallható hangunk,
- az “á” mély és hangos hang,
- az “ú”mély hang,
- az “m” a közepes hangtartományba esik.
Ha a gyermek valamelyik hangot nem hallja, akkor az azt jelzi, hogy a hallókészüléket érdemes azokon a frekvenciatartományokon erősíteni. Ha a magas hangokat (főleg az s-sz) összetéveszti, akkor már láthatjuk, hogy a magasabb hangok észlelésének fejlesztésére érdemes több időt szánnunk. Ugyanúgy a még hangok meg nem hallása és összetévesztése is a mély frekvenciák nehezített felismerésére utal, amivel foglalkozni kell.
Nem csak a beszéd hangjai miatt fontos a beszédbanán által adott eredmények figyelembe vétele.
Az, hogy egy hangot nem tudunk felismerni, megnehezíti a beszédértést, és nem csak a annak az egy beszédhangnak felismerését nehezíti meg, hanem az abba a frekvenciasávba eső egyéb zajokat is nehezen fogjuk észlelni, értelmezni.
