Jelek és tünetek

Ahogyan az ősz hajszálak sem azonnal borítják be a fejünket, úgy legtöbb esetben a hallásunk sem egyik pillanatról a másikra romlik le jelentős mértékben. A halláskárosodás tünetei általában lassan, észrevétlenül alakulnak ki, ami miatt gyakran sajnos túl későn vesszük észre, hogy hallásunk veszélyben van.

Míg a gyarapodó ősz hajszálak szemmel könnyen felismerhetően utalnak a közelgő őszülésre, a halláscsökkenés jelei nem annyira észrevehetőek. Sokszor csak utólag jövünk rá, melyek is voltak azok a bizonyos figyelmeztető jelek. Pedig a korai felismerés sokat nyom a latban, hogy hallásunk ne romoljon jelentős mértékben, és könnyebben visszanyerjük régi, elveszettnek tűnt hangjainkat. Itt van, mire érdemes felkapni a fejünket:

A gyermekek hangjai eltünedeznek.

A korral járó halláscsökkenés először azokat a szőrsejteket támadja meg, amelyek a magas hangok továbbításáért felelősek. Ezért lehet, hogy a magasabb hangú nőket, gyerekeket nehezebben értjük meg, mert hangjukat jóval halkabbnak, tompábbnak érzékeljük, mint azokét, akik mélyebb hangon beszélnek.

Jelek és tünetek

Forrás: iStockphoto

Ez a többi magas hangra is igaz, fogjunk gyanút, ha túl régen hallottunk madárcsicsergést, tücsökciripelést, vagy kevésbé élvezzük a magas hangon szóló hangszerek játékát. Akkor bizony, nem a madarak rekedtek be, és nem a tücskök vándoroltak el a közelünkből, hanem a mi hallásunk kezdett elfáradni.

Zajos helyeken nehezebben boldogulunk.

A bevásárlóközpontokban, éttermekben, szórakozóhelyeken sok a háttérzaj, mindig szól valamilyen zene, mások is beszélgetnek. Ha ebben a környezetben nehezebben boldogulunk kommunikációs helyzetben, az is a halláscsökkenés jele.

A jelenség mögött szintén a magas hangok nehéz érthetősége áll. A háttérzaj – zene, beszéd – mélyebb hangintenzitással szól, ám a beszéd mássalhangzói magas hangok, amelyeket nem, vagy alig hallunk. Így a háttérzajt sokkal jobban halljuk, ami a beszédértés rovására megy.

A hallás folyamata

Forrás: thehearingcarecentre.blogspot.com

Kimerültek vagyunk társas összejövetelek után.

Ha nem hallunk mindent a beszédből, agyunk kétségbeesetten kompenzálni kezd, hogy kitöltse a hiányosságokat, és megértse, mit mondanak nekünk. Ez nagy koncentrációt és figyelmet igényel, különösen akkor, ha egynél több emberrel beszélgetünk.

Ezek az erőfeszítések lefárasztanak bennünket, és a társas összejövetelek után gyakran érezhetjük fáradtan magunkat, ami nem ritkán akár alvásigény megnővekedésével is együtt jár.

Jobban figyelünk mások szájára, mint a szemkontaktusra.

Az emberi agy bámulatos. Ha érzi, hogy az egyik érzékszervére nem tud elég jól támaszkodni, mert nem működik jól, akkor azt egy másik érzékszervvel igyekszik kompenzálni. Hallásunk kiesésekor a szemünkre hárul az a feladat, hogy a kiesett információk egy részét valahogyan kipótolja.

Jó hallás esetén a beszélgetések során felvesszük a szemkontaktust másokkal, ám ha nem értjük jól, mit mond a másik, egy idő után tudattalanul is beszélgetőpartnerünk szájára kezdünk figyelni. Onnan próbáljuk megszerezni a kimaradó hangokat, hátha „látni” fogjuk, mit mondott a másik.

Sok hallássérült támaszkodik a szájról olvasásra, ahol a szájmozgás alapján ismeri fel az egyes hangokat. Így, ha azt vesszük észre, hogy egyre többet nézzük az emberek száját, gyanakodhatunk arra, hogy hallásunk egyedül már nem tud megbirkózni a beszéd megértésével.

Jelek és tünetek

Forrás: Science News

A hangok eltompulnak.

A hangok elhalkulhatnak olyan banális okok miatt is, mint hogy a hallójáratunk eltömődik fülzsírral, vagy megfázunk. Ám, ha meggyőződtünk róla, hogy a fülünk tiszta, és betegek sem vagyunk, az lehet a korral járó halláskárosodás tünete.

A környezetünk aggodalmaskodik.

A halláscsökkenés jelei többnyire először nem bennünket, hanem a környezetünket bosszantja jobban:

  • folyton visszakérdezünk,
  • a zenét és a tévét egyre hangosabban hallgatjuk,
  • nem reagálunk, ha kérdeznek.

Mi ezeket nem vesszük észre, környezetünk azonban annál inkább, és ennek valamilyen formában hangot is ad. Ilyenkor tegyük félre rossz érzésünket, és gondolkodjunk el azon, hogy lehetséges, a hallásunk hagy bennünket cserben.

Ha az alábbi tüneteket érzékeljük magunkon, akkor ne húzzuk az időt, beszéljünk orvosunkkal vagy ellenőriztessük hallásunkat egy hallásvizsgálattal!