Az emberi fül
A fül a hallás, ugyanakkor az emberi test egyik legbonyolultabb szerve. Elgondolkodtató a formája, az elhelyezkedése, ahogy az is, hogy kettő van a fejünkön belőle. Pedig a természet nem véletlenül alkotta a fülünket olyannak, amilyennek. Minden egyes része fontos szerepet tölt be testünk egyensúlyozásában és a hallás képességében.
Az emberi fül három, jól elkülöníthető részre bontható:
forrás: Sulinet Tudásbázis
Külső fül – a szemmel látható fül
A külső fül jól látható része a fejünkön ülő fülkagyló vagy más néven lebeny. Ennek formája és mérete minden embernél eltérő: van, akinek nagyobb, van, akinek kisebb, elállóbb, fejhez lapulóbb.
A fülkagyló feladata a hangok begyűjtése, a jobb hallás érdekében alakult ki kürtszerű formája. Azzal, hogy kissé előrefelé néz, a természet azt támogatta, hogy a hátulról jövő hangok helyett több elölről jövő hangot tudjon befogni. Így jobban halljuk, ha valaki szemből beszél hozzánk, mint a hátunk mögül érkező zajokat.
Ezért van az, hogy ha valakit nem hallunk jól, valóban segít, ha ernyőt formálunk kezünkkel a fülünk mögött. Ezzel tulajdonképpen segítünk a fülünknek, hogy jobban befogja az érkező hangokat.
Fülkagylónk részei a dudorok, csipkézett szélek, fodrok. Ez is mindenkinél egyedi, genetikailag örökölt jellemzője a fülnek. Ezek az apró részletek befolyásolják az egyedi hangérzetünket, miközben a kürtként működő fülkagylón körkörösen végighaladnak a hangrezgések, és beáramlanak a hallójáratba.
Az emberi fül képes természetes erősítőként működni, ezt a feladatot a hallójárat tölti be. Az itt átáramló 2 és 4000 Hz közötti tartományban érkező (az ember számára legfontosabb) hangok felerősödnek, és úgy folytatják útjukat a hallójárat végén található dobhártyáig, ami már a középfül része.
Középfül – a fül védelmi erődje
A dobhártyát úgy kell elképzelni, mint egy dob kifeszített hártyáját. Ez a hártya külső fül felé forduló oldala bőr, ám a középfül – azaz a dobüreg – felőli oldalát nyálkahártya borítja. A dobüreg egy négyzetcentiméterén megbújik az emberi test három legapróbb csontocskája: a kalapács, az üllő és a kengyel. Ezek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, így veszteség nélkül továbbítják a dobhártyáról a rezgést a dobüreg végén található ovális ablaknak, azon keresztül pedig a folyadékkal teli belső fülnek.
Forrás: www.quora.com
Ideális esetben a dobhártya lezárja a fül belső részeit a külső hallójárattól, így azok nem érintkeznek a külvilággal. Kivételt képez az az eset, ha egészségügyi okok miatt indokolt a dobhártya felszúrása: például középfül gyulladásakor felhalmozódott genny eltávolítása esetén. Csodálatos módon azonban a dobhártya képes regenerálódni, ekkor a belső fül védelme ismét teljes.
A középfül része az Eustach-féle fülkürt is, ami a garatüreg irányába nyit a külvilág felé. Ez a kürt segít abban, hogy kiegyenlítődjön a dobüreg és a külvilág közötti nyomáskülönbség. Ennek külső légnyomásváltozás esetén – magas hegységekben, repülőre szálláskor – van jelentősége. Ekkor a dobhártya befeszül, nem bír funkcionálni, füldugulásunk lesz, ám, ha nyelünk, ásítozunk, az Eustach -féle kürtnek köszönhetően újra helyreáll a hallásunk és a komfortérzetünk.
Belső fül – ahol a hallás történik
A belső fül a koponya sziklacsont része alatt bújik meg. Része a vesztibuláris rendszer, ami testünk egyensúlyozó képességét támogatja. A vesztibuláris rendszer működését a csontos labirintus három félkörös ívjárata, a zsákocska és a tömlőcske, biztosítja. A bennük lévő érzékelő sejtek jeleket küldenek a központi idegrendszernek testünk, fejünk térbeli helyzetéről, így tudjuk megfelelően koordinálni mozgásunkat.
A belső fülben találjuk meg a csontos, csigaházszerűen feltekeredő csőrendszert, a csigát, vagy latinul cochleat. A csiga különböző részein szőrsejteket találunk, melyek ingerületbe hozva elektromos jelekként továbbítják a hallóidegen át a hangrezgést agyunk hallóközpontjába.
Nem véletlenül van két fülünk
A két fül biztosítja számunkra a binaurális hallást, azaz a térhallást és az irányhallást. A két fül közti távolság segít az érkező hang helyének felmérésében. Ez fontos része a hallásunknak, nagy hasznát vesszük a hétköznapokban a veszélyek elkerülésében.
A fül egy öntisztuló szerv
Nem véletlenül haragszanak a fül-orr-gégész szakrendeléseken a fülpiszkálókra, nem kevés beteget látnak el fülsérülések miatt, csak mert azzal végezték a fülük tisztítását. Pedig a fül egy önolajozó, öntisztító „gépezet”, valójában csak beleavatkozunk természetes tisztuló folyamatába, ha fülpiszkálót dugunk a hallójáratunkba. A fülviasz magától darabosodik és haladva a kijárat felé, kiesik, vagy puha törölközővel kitörölhetjük.